Kalló Melinda kineziológus - Kineziológia blog

Gondolkodtatok már azon, hogy miért van olyan sok konfliktus az életünkben?

Egy érdekes okfejtést hallgattam nem is olyan rég, amely szerint konfliktusaink két forrásból erednek. Konfliktusaink egyik okozója, hogy elhisszük a gondolatainkat, hogy azonosulunk gondolatainkkal. Ennek eredményeként egy olyan világba hiszünk amelyet a saját reaktív, védekező, absztrakt világnézetünkkel hozunk létre. A világ viszont nem ilyen.

Ez egy kicsit furán hangzik  így elsőre, de gondoljatok csak bele. Az elménk szinte megállíthatatlanul pörög és mindenféle gondolat átfut rajta ha akarjuk ha nem. Próbáljátok csak meg lecsendesíteni az elméteket, kiűzni onnan a gondolatokat. Az átlag ember számára ez csak pár másodpercig sikerül és a gondolatok máris ott tülekednek egyik kergetve a másikat.

Ez persze természetes és hát azért van elménk hogy tegye a dolgát, de van egy apró kis bökkenő. Az elménk néha olyan gondolatokat kreál a maga kis emléktárából, hitrendszerünkből, tapasztalatainkból, amelyeket jobban tennénk ha megkérdőjelezünk, ugyanis olyan mértékben szubjektív, hogy nagy valószínűséggel nem a valós képet láttatja velünk.

Mondok egy példát. Biztosan tapasztaltál már olyat, hogy úgy érezted, hogy valaki rosszalóan néz rád. Elég volt ehhez egy tekintet vagy egy gesztus, ami valami oknál fogva (egy múltbeli tapasztalat) rossz érzést pendített meg benned és ehhez rögtön társult egy gondolat mely szerint az az ember biztosan elítél téged. A helyzet az, hogy ez egyáltalán nem biztos, hogy így van. A te múltbeli tapasztalataid szemüvegén keresztül nézed azt az embert, aki lehet hogy esetleg hasonlít valakire a múltadból aki megbántott téged, vagy esetleg egy olyan gesztusa volt amihez rossz emléked fűződik. Természetesen ezek a társítások tudatalatti szinten történnek, te pedig bedőlsz ezeknek a gondolatoknak.

Konfliktusaink másik forrása az, hogy nem értjük meg az érzéseinket, nem ismerjük érzéseink természetét és nem tudjuk mi a különbség az érzéseink és az érzelmeink között.

Az érzelmeink tulajdonképpen olyan érzések amelyeket a gondolatainkkal hozunk létre . Például amikor azt mondjuk a párunknak, hogy „ téged nem is érdekel hogy mit érzek!”, egyből szomorúság vagy harag tölt el. Ez már érzelem. Telve van gondolatokkal, kellemetlen gondolatokkal. A helyzet pedig az, hogy ezt a benned felgyülemlett érzelmet nem a másik okozta, hanem te hoztad létre, keltetted életre saját magad.

Az emberek általában nem vállalnak felelősséget a saját érzelmeikért, amelyeket egyébként ők maguk hoztak létre a gondolataikkal, hanem a másik emberre kenik és rögön meg is született a konfliktus. Félünk szembenézni érzéseinkkel, inkább a gondolatainkba menekülünk és rátámadunk a másikra.

Gondolkodj csak el egy pillanatra hányszor csináltál már bolhából elefántot, pusztán csak azért mert egy aprócska esemény nyomán felpörögtek a gondolataid és érzelmi lavinát indítottak el benned.

Javaslom végezz el egy kísérletet. Figyeld meg a gondolataidat. Miket gondolsz másokról? Miket gondolsz saját magadról? Milyen gondolataid vannak az életről úgy általában?

Mindegyik gondolatod után amelyet nyakon csípsz, tedd fel a kérdést magadnak: Biztosan így van? Biztosan igaz?  Garantálom, hogy meglepő felfedezésekben lesz részed!

A csecsemőmirigy ütögetése

 A csecsemőmirigy ütögetése egy egyszerű technika, amely:

-         stimulálja minden energiádat

-         erősíti az idegrendszeredet

-         megnöveli erődet és élénkít

Ez a technika akkor segíthet, ha úgy érzed negatív energiák támadnak rád, megfáztál, egy fertőzéssel küzdesz, vagy az immunrendszered akármilyen más módon reagálásra kényszerül. Csecsemőmirigyed a mellkasod közepén helyezkedik el. Ez a mirigyed végzi az immunrendszered felügyeletét. Az ütögetés felébreszti és működésre serkenti.

Mély légzés közben erősen ütögesd meg a csecsemőmirigy pontot négy-négy ujjal vagy ökölbe szorított kézzel, kb. 20 másodpercen keresztül.

Jó gyakorlást!

Voltál már úgy hogy teljesen fel voltál villanyozva az elhatározásodtól, hogy leadsz x kilót és csodálatosan fogsz kinézni, hogy szerzel magadnak egy tökéletes munkahelyet ahol kiélheted mondjuk a kreativitásodat, hogy írsz egy könyvet…. És akkor hirtelen egy sötét fekete lyukba találtad magad és amire kikecmeregtél belőle már eltelt egy hónap, kettő talán egy év is.

A halogatás tulajdonképpen a sikered elé gördített érzelmi blokk. Olyan mint egy áttörhetetlen beton fal. Ezt a falat a tudatalattink generálja gondolatainkra adott válaszként.

Amikor érzelmeink összhangban vannak a logikánkkal, nagyon könnyen követni tudjuk ezt a logikát. De, amikor a kettő között van egy kis egyet nem értés vagy netán szakadék, általában az érzelmek győznek.

Stressz és halogatás

Amikor nem tudunk azonosulni a céljainkkal, nagyon nehezünkre esik megtenni a megfelelő lépéseket. Könnyen előfordulhat, hogy fel sem ismerjük ezeket a lépéseket. Mi a megoldás? A halogatás. Nem azért mert az akarjuk, hanem mert a halogatás a legkisebb ellenállás útja.

Amikor a halogatás egy életstílussá válik a közérzetünk, az egészségünk látja kárát. Céltalan tevékenységekkel foglaljuk el magunkat csakhogy indokot találjunk arra hogy miért nem végezzük el amit el kellene.

Annyira elmerülünk és azonosulunk a jelenlegi helyzetünkkel, hogy nem díjazzuk azt az ötletet, hogy célunk érdekében változnunk kellene.

„Egy probléma nem oldható meg azzal a gondolkodásmóddal amely a probléma létrejöttéért felelős” (Einstein)

Ez a megrekedt állapot óriási stresszt jelent számunkra és jelentkezik viselkedésünkben, önbecsülésünkben, egészségi állapotunkban.

Mindez odáig fajulhat, hogy már a kínálkozó lehetőségeket sem látjuk meg.

Ahhoz hogy megváltoztassuk a legkisebb ellenállás útját, hogy képesek legyünk felismerni a lehetőségeket és képesek legyünk cselekedni, feltétlenül szükségünk van arra hogy érzelmeink összhangban legyenek és támogassák logikánkat és törekvéseinket.

Jelen van életedbe a halogatás kényszere? Gondolkodj el rajta, hogy mi lehet a hátterében!

További szép napot!

Ne feledd! Van választásod!

„ Kezdjük a választással! A bűntudat egyik legmarcangolóbb válfaja – mely már jó ideje szedi áldozatait – ehhez a fogalomhoz kapcsolódik. Nem kívánok ehelyütt teljes áttekintéssel szolgálni, csupán elegendő információt szeretnék adni neked, hogy megértsd az álláspontomat.

Ha elég ideig lézengsz egy New Ages-s könyvesboltban vagy összejövetelen, elkerülhetetlen, hogy amint a társalgás valakinek a megrendült egészségére terelődik, valaki más szenteskedő hangon közbevesse: „Hát kíváncsi lennék mivel idézte ezt a fejére”. A többiek erre sokat tapasztalt és mindentudó stílusban bólogatnak.

Mindnyájan tanúi voltunk már hasonlónak. Mármost ennek a szerencsétlennek, bárki legyen is, éppen elég baja van anélkül is, hogy egy csapat szekánt New Ages-s pletykafészek az ő bőrére akarja felsőbbrendűnek érezni magát. „Bobnak (vagy Marynek vagy bárki másnak) egyszerűen a gyógyulást kellene választania” – folytatódik a társalgás. „Csak nézd meg hogy tönkreteszi ez az egész a gyerekeit!” A spirituális kivagyiság olyan sűrű, hogy varázspálcával lehetne vágni.

Ha képesek volnánk ugyanolyan könnyen dűlőre jutni a saját választásainkkal ahogyan egy pólót vagy egy szelet pizzát kiválasztunk, akkor én kétségkívül úgy döntenék, hogy boldog és egészséges akarok lenni, szerető kapcsolatban akarok élni egy olyan társsal aki minden kívánságomat és igényemet teljesíti, és persze jól akarnék boldogulni az általam választott pályán. Mindeközben pedig azt választanám, hogy fantasztikusan jóképű legyek (hát már miért ne?). Tudom, hogy sokan választanánk ugyanezeket a dolgokat. Azzal is tisztában vagyok hogy ha létezne olyan tabletta, mely mindezt megadja nekünk, akkor reggel az első dolgunk lenne sorba állni az orvosunk rendelőjébe receptért.

Tehát miért nem valósítjuk meg mindnyájan ezeket a vágyakat az életünkben olyan fokon, amennyire elképzeléseink szerint szeretnénk? Azért mert nem az a részünk felelős a választásért, amelyiket sokan szeretnének felelősnek hinni. Nem a tudatos énünk dönt a kék póló vagy a pepperónis pizza mellett, hanem az a részünk mely látja az összképet; melynek áttekintése van az egész életünkről. Az a részünk mely tisztában van vele, hogy itt a Földön a leckéinket, és hogy a tapasztalatainknak bizonyos paramétereken belül kell lejátszódniuk – melyekbe mi magunk is beleegyeztünk. Biztos tudomásom van erről? Nincs. Ésszerű elképzelés? De még mennyire.” (Dr. Eric Pearl: Kapcsolatteremtő gyógyítás)

Azért választottam ezt az idézetet, mert a blogom, a tevékenységem lényegére világít rá. Minket embereket a tudatalattinkban zajló folyamatok irányítanak és önmagunk rabszolgái vagyunk. Ha változtatni akarunk életünkön és azt vesszük észre hogy nem megy, hogy valamilyen rejtélyes erő fogva tart egy bizonyos állapotba, érdemes elgondolkodnunk azon, hogy vajon mi lehet odalent a „mélybe” elásva…

Ha úgy döntünk hogy utánajárunk problémáink gyökerének és ásni kezdünk és elég tudatosak vagyunk és eléggé ismerjük magunkat, sikerülhet. Kitartó kíméletlen munkára van szükség, de sikerülhet. Ha úgy érzed, hogy egyedül nem megy és segítségre van szükséged a kineziológiai stresszoldás segít. Pár perc alatt lézerpontossággal rátapint a problémád gyökerére és kitépi azt. Visszaadja kezedbe a választás lehetőségét!

További szép napot!

És ne feledd! Van Választásod!

Ütögesd meg a V-27 pontjaidat

A V-27 pont a vesemeridián 27. akupunktúrás pontpárja. Az akupunktúrás pontok az elektromágneses és finomenergiák apró központjai, amelyek a tizennégy meridián mentén helyezkednek el. A V-27 pontok megütögetése vagy masszírozása egy egyszerű gyakorlat amely:

-         energetizál ha álmosnak érzed magad

-         összpontosítja a figyelmedet ha nehezen tudsz koncentrálni

Ezek a pontok olyan találkozási pontok amelyek hatással vannak minden energiapályádra. Ha dolgozol rajtuk az jelet küld az agyadnak, hogy igazítsa úgy energiáidat, hogy éberebbnek érezhesd magad és hatékonyabban tudj tevékenykedni. Végezd el a következőket:

1. Helyezd ujjaidat a kulcscsontodra. Most csúsztasd őket befelé középre és találd meg a dudorokat, ahol a kulcscsontjaid véget érnek. Ereszd ujjaidat 2-3 cm-el lejjebb, kissé kifelé. A legtöbb ember testén ott van egy kis bemélyedés, amelyekbe az ujjak belesimulnak.
2. Ütögesd meg vagy masszírozd meg a pontokat erősen, mély légzés közben. Mindkét kezeddel mindkét oldalon egyszerre. Folytasd kb. 20 másodpercig.

A V-27-es pontok ütögetése vagy masszírozása annyira egyszerű és feltűnésmentes, hogy ezt a technikát a tanteremben vagy egy üzleti találkozón ülve is elvégezheted. Vagy tegyük fel hogy  fáradtan vezetsz. Ha az egyik kezedet leveszed a kormányról és megütögeted a V-27 pontokat valószínűleg érezni fogod, hogy az energia feláramlik a szemedbe és felébreszt egy kicsit. Még jobban feltöltheted magad éberséggel, ha lehúzódsz az útról és elvégzel egy keresztirányú lendítést is.

Jó gyakorlást!

Sokszor hallunk tragikus híreket a tévében az öngyilkosságot elkövetett emberekről. Emberekről, akikről nem hallottunk addig a tragikus eseményig. Az öngyilkosságuknak hirtelen híre futott és pár pillanat erejéig az egész ország figyelme rájuk összpontosult. Az emberekben nagy valószínűséggel felmerült a kérdés, hogy vajon milyen óriási problémával küszködhetett az a szerencsétlen ember, hogy végül ilyen végzetes döntést hozott…

A felröppent hír előtt nem hallottunk arról az emberről. Nem is tudtuk hogy létezik.

 Tudjátok, hogy kik azok akik hasonlóan ismeretlenek számunkra?

 Az a 3000 ember világszerte aki a MAI napon öngyilkos lesz.

 A WHO statisztikái szerint naponta átlagosan 3000 ember lesz öngyilkos. Minden 30 másodpercben 1 ember  véget vet életének. Minden „sikeres” öngyilkosságra 20 öngyilkossági kísérlet jut.

 Sőt nagy a valószínűsége, hogy te is ismersz közvetlenül ilyen esetet vagy legalábbis  van olyan ismerősöd  aki ismer ilyen elkeseredett embert.

 Az öngyilkosságot mindig a hozzátartozók borzasztó tehetetlenség érzése követi: „Ha legalább észrevettem volna”, „ Bárcsak megéreztem volna”, „ Hogyhogy nem láttam?” , „Fogalmam sem volt hogy depressziós” stb.

 Mi emberek rendkívüli módon ERŐSEK vagyunk. Hihetetlenül, elképesztően erősek.

 És mégis, minden erőnk ellenére:

        -         Igen, néha szükségünk van segítségre egy bizonyos probléma 

                megoldásában

   -         Igen, elképesztően nehezen kérünk segítséget

  -         Igen, kiszolgáltatva, egyedül érezzük magunkat, körülményeink rabszolgái

         vagyunk

Ez TERMÉSZETES része személyes fejlődésünknek. Ha jól belegondolsz már most tudod hogy egyetlen ma született gyerek sem éri el az öregséget anélkül hogy átélné ezeket a frusztráló, kétségbeejtő érzéseket az élete folyamán, valahol, valamikor.

Erősségünk:

Az erősségünk abban áll, hogy képesek vagyunk irányítani az életünket. Ezt a képességet kell felfedeznünk magunkban.

 Félelem, zavarodottság, fájdalom, harag, bánat… borzasztó érzések, de konkrét célt szolgálnak. Legalábbis alkalmat adnak arra hogy felismerjük hogy mi a fontos számunkra.

 És mégis amikor a depresszió szele megérint képtelenek vagyunk a számunkra fontosnak tartott célokat elérni. Az önbecsülésünk mélyrepülésbe kezd és teljes ürességet érzünk bensőnkben.

 Tulajdonképpen az az ironikus, hogy amikor a depresszió kellős közepén úgy érzed, hogy nincs választásod, a világ összes lehetősége előtted áll. És mindig is ott állt.

 Ha azt gyanítod, hogy valaki akit szeretsz ilyen érzelmi válságban van, nehezére esik döntést hozni, hogy úgy érzi nincsen választása, segíts neki felismerni a lehetőségeket, bátorítsd őt és javasold neki hogy kérjen segítséget.

 Ilyen helyzetben az emberek nem ismerik fel a lehetőségeiket, mert szó szerint belefagytak a félelembe. Szükségük van tanácsadásra, valamilyen terápiás eszközre amely visszaadja nekik a választás lehetőségét.

 Természetesen ez rád is vonatkozik ha úgy érzed elvesztél életed labirintusában, ha nem látod a kiutat, ha úgy érzed nincs választásod.

Azt szokták mondani hogy alapvetően két érzés tart fogságában bennünket embereket: az öröm és a félelem. Az öröm felé próbálunk elmozdulni és a félelemtől pedig mindenáron szabadulni. Az utóbbi, vagyis a félelem, erősebb. Az ismeretlentől való félelem bénitólag hat. A változás pedig egy fajta ismeretlen felé történő elmozdulást jelent. Már előre rettegünk amikor azt halljuk, hogy változtatni kell valamin. A jó kis megszokott rutinunk megváltoztatása óriási kényelmetlenséget vált ki bennünk.

Mondok egy példát. Az alternatív gyógyászatban teljesen természetes, hogy a gyógyuláshoz vezető út változással jár. Az embernek meg kell változnia testileg, lelkileg. Meg kell változtatnia romboló szokásait. Gyakran tapasztalhatjuk, hogy amikor valaki megbetegszik segítséget kér, de nem hajlandó változni. Nem hajlandó változtatni szokásain. Olyannyira fél hogy elveszíti önmagát, hogy inkább belepusztul. Rettenetesen frusztráló amikor valaki segítséget kér a gyógyuláshoz de nem akarja meghallani hogy a választás az ő kezében van. Félnek a változástól. Az édesanyám is szeretne egészségesebb, energikusabb lenni, de nem hajlandó az életmódbeli változásra. Pedig a megoldás kulcsa az ő kezében van. Választhatná a változást.

A változástól való félelem akkor is jelentkezik amikor valamilyen destruktív érzelmi sémától próbálsz szabadulni. Egy irracionális félelem lesz úrrá rajtad ami megakadályoz hogy megold az adott problémát az életedben.

A változás folyamata nagy kihívást jelent. A változás folyamatában van egy érdekes pont, amikor tulajdonképpen elrugaszkodtál a perem szélétől de még nem látod hogyan és hova fogsz landolni. Ez az a pont amikor az ember megkérdőjelezi önmagát és inkább úgy dönt hogy visszafordul.

Beszélhetnénk arról hogy miért, hogyan, minek a hatására alakult ki bennünk ez a félelem, de a tény az, hogy bennünk van. És lebénít. Megakadályoz abban hogy saját életünket irányítsuk. Pedig választhatnánk a változást. Bármikor. Csak egy döntés kérdése. A kineziológiában is az az alapgondolat, hogy a megoldás kulcsa bennünk van. A kineziológus ezt a kulcsot ássa elő a mélyből és adja vissza neked a felismerést hogy Van Választásod.

Talán a legerősebb félem az identitásunk elvesztésétől való félelem. Nagyon gyakran az emberek nem állnak készen a változásra mert nem tudják meghatározni hogy kivé vállnak. Félnek hogy elvesztik önmagukat a folyamat során. Ha valaki például egész életében dohányzott, a cigaretta beépült az identitásában és el nem tudja képzelni kivé válik majd a cigaretta nélkül. Sokszor ezek a félelmek tudatalatt léteznek, ami megnehezíti az ember dolgát.

Természetesen nem veszíted el önmagad a folyamatban. Nem változol valakivé aki nem vagy. Sőt, inkább több leszel. Felismeréseid lesznek. Jobban megismered önmagad. Olyan ez mint egy felfelé haladó spirál. Egyre magasabbról lesz rálátásod az életedre, a problémáidra és egyre jobb megoldásokat hozol. Tulajdonképpen visszakapod önmagad.

És mi a végkövetkeztetés? Ha úgy érzed, hogy a változástól való félelem rád telepszik minden erőddel azon légy hogy megtedd azt a következő lépést. A legvégén úgyis felfedezed hogy félelmed pusztán egy kis papírtigris volt.

Aktiváld magad ezen a héten! Végezz minden reggel pár keresztbelendítést.

Keresztbelendítés: Ülve vagy állva felváltva vidd a kezed vagy a könyököd az ellentétes térdedhez. Végezz ebből alkalmanként 12 lendítést és közben lélegezz mélyeket. Ez a gyakorlat aktiválja mindkét agyféltekédet egyszerre; figyeld meg hogyan érzed magad a gyakorlat után. Az emberek többsége arról számol be, hogy  aktívabbnak  érzi magát. Olyan érzésük van mintha feltöltődtek volna.

Rendkívül hasznos a gyerekkel elvégeztetni ezt a gyakorlatot reggel az iskolába menetel előtt.

Ez a keresztbelendítés egy Brain Gym gyakorlat. Ezeket a gyakorlatokat az emberek ezrei használják világszerte. Ezek az egyszerű gyakorlatok segítenek fókuszálni és tisztán látni, mivel elősegítik az agyintegrációt.

Jó gyakorlást!