Sokszor hallunk tragikus híreket a tévében az öngyilkosságot elkövetett emberekről. Emberekről, akikről nem hallottunk addig a tragikus eseményig. Az öngyilkosságuknak hirtelen híre futott és pár pillanat erejéig az egész ország figyelme rájuk összpontosult. Az emberekben nagy valószínűséggel felmerült a kérdés, hogy vajon milyen óriási problémával küszködhetett az a szerencsétlen ember, hogy végül ilyen végzetes döntést hozott…

A felröppent hír előtt nem hallottunk arról az emberről. Nem is tudtuk hogy létezik.

 Tudjátok, hogy kik azok akik hasonlóan ismeretlenek számunkra?

 Az a 3000 ember világszerte aki a MAI napon öngyilkos lesz.

 A WHO statisztikái szerint naponta átlagosan 3000 ember lesz öngyilkos. Minden 30 másodpercben 1 ember  véget vet életének. Minden „sikeres” öngyilkosságra 20 öngyilkossági kísérlet jut.

 Sőt nagy a valószínűsége, hogy te is ismersz közvetlenül ilyen esetet vagy legalábbis  van olyan ismerősöd  aki ismer ilyen elkeseredett embert.

 Az öngyilkosságot mindig a hozzátartozók borzasztó tehetetlenség érzése követi: „Ha legalább észrevettem volna”, „ Bárcsak megéreztem volna”, „ Hogyhogy nem láttam?” , „Fogalmam sem volt hogy depressziós” stb.

 Mi emberek rendkívüli módon ERŐSEK vagyunk. Hihetetlenül, elképesztően erősek.

 És mégis, minden erőnk ellenére:

        -         Igen, néha szükségünk van segítségre egy bizonyos probléma 

                megoldásában

   -         Igen, elképesztően nehezen kérünk segítséget

  -         Igen, kiszolgáltatva, egyedül érezzük magunkat, körülményeink rabszolgái

         vagyunk

Ez TERMÉSZETES része személyes fejlődésünknek. Ha jól belegondolsz már most tudod hogy egyetlen ma született gyerek sem éri el az öregséget anélkül hogy átélné ezeket a frusztráló, kétségbeejtő érzéseket az élete folyamán, valahol, valamikor.

Erősségünk:

Az erősségünk abban áll, hogy képesek vagyunk irányítani az életünket. Ezt a képességet kell felfedeznünk magunkban.

 Félelem, zavarodottság, fájdalom, harag, bánat… borzasztó érzések, de konkrét célt szolgálnak. Legalábbis alkalmat adnak arra hogy felismerjük hogy mi a fontos számunkra.

 És mégis amikor a depresszió szele megérint képtelenek vagyunk a számunkra fontosnak tartott célokat elérni. Az önbecsülésünk mélyrepülésbe kezd és teljes ürességet érzünk bensőnkben.

 Tulajdonképpen az az ironikus, hogy amikor a depresszió kellős közepén úgy érzed, hogy nincs választásod, a világ összes lehetősége előtted áll. És mindig is ott állt.

 Ha azt gyanítod, hogy valaki akit szeretsz ilyen érzelmi válságban van, nehezére esik döntést hozni, hogy úgy érzi nincsen választása, segíts neki felismerni a lehetőségeket, bátorítsd őt és javasold neki hogy kérjen segítséget.

 Ilyen helyzetben az emberek nem ismerik fel a lehetőségeiket, mert szó szerint belefagytak a félelembe. Szükségük van tanácsadásra, valamilyen terápiás eszközre amely visszaadja nekik a választás lehetőségét.

 Természetesen ez rád is vonatkozik ha úgy érzed elvesztél életed labirintusában, ha nem látod a kiutat, ha úgy érzed nincs választásod.