Gondolkodtatok már azon, hogy miért van olyan sok konfliktus az életünkben?

Egy érdekes okfejtést hallgattam nem is olyan rég, amely szerint konfliktusaink két forrásból erednek. Konfliktusaink egyik okozója, hogy elhisszük a gondolatainkat, hogy azonosulunk gondolatainkkal. Ennek eredményeként egy olyan világba hiszünk amelyet a saját reaktív, védekező, absztrakt világnézetünkkel hozunk létre. A világ viszont nem ilyen.

Ez egy kicsit furán hangzik  így elsőre, de gondoljatok csak bele. Az elménk szinte megállíthatatlanul pörög és mindenféle gondolat átfut rajta ha akarjuk ha nem. Próbáljátok csak meg lecsendesíteni az elméteket, kiűzni onnan a gondolatokat. Az átlag ember számára ez csak pár másodpercig sikerül és a gondolatok máris ott tülekednek egyik kergetve a másikat.

Ez persze természetes és hát azért van elménk hogy tegye a dolgát, de van egy apró kis bökkenő. Az elménk néha olyan gondolatokat kreál a maga kis emléktárából, hitrendszerünkből, tapasztalatainkból, amelyeket jobban tennénk ha megkérdőjelezünk, ugyanis olyan mértékben szubjektív, hogy nagy valószínűséggel nem a valós képet láttatja velünk.

Mondok egy példát. Biztosan tapasztaltál már olyat, hogy úgy érezted, hogy valaki rosszalóan néz rád. Elég volt ehhez egy tekintet vagy egy gesztus, ami valami oknál fogva (egy múltbeli tapasztalat) rossz érzést pendített meg benned és ehhez rögtön társult egy gondolat mely szerint az az ember biztosan elítél téged. A helyzet az, hogy ez egyáltalán nem biztos, hogy így van. A te múltbeli tapasztalataid szemüvegén keresztül nézed azt az embert, aki lehet hogy esetleg hasonlít valakire a múltadból aki megbántott téged, vagy esetleg egy olyan gesztusa volt amihez rossz emléked fűződik. Természetesen ezek a társítások tudatalatti szinten történnek, te pedig bedőlsz ezeknek a gondolatoknak.

Konfliktusaink másik forrása az, hogy nem értjük meg az érzéseinket, nem ismerjük érzéseink természetét és nem tudjuk mi a különbség az érzéseink és az érzelmeink között.

Az érzelmeink tulajdonképpen olyan érzések amelyeket a gondolatainkkal hozunk létre . Például amikor azt mondjuk a párunknak, hogy „ téged nem is érdekel hogy mit érzek!”, egyből szomorúság vagy harag tölt el. Ez már érzelem. Telve van gondolatokkal, kellemetlen gondolatokkal. A helyzet pedig az, hogy ezt a benned felgyülemlett érzelmet nem a másik okozta, hanem te hoztad létre, keltetted életre saját magad.

Az emberek általában nem vállalnak felelősséget a saját érzelmeikért, amelyeket egyébként ők maguk hoztak létre a gondolataikkal, hanem a másik emberre kenik és rögön meg is született a konfliktus. Félünk szembenézni érzéseinkkel, inkább a gondolatainkba menekülünk és rátámadunk a másikra.

Gondolkodj csak el egy pillanatra hányszor csináltál már bolhából elefántot, pusztán csak azért mert egy aprócska esemény nyomán felpörögtek a gondolataid és érzelmi lavinát indítottak el benned.

Javaslom végezz el egy kísérletet. Figyeld meg a gondolataidat. Miket gondolsz másokról? Miket gondolsz saját magadról? Milyen gondolataid vannak az életről úgy általában?

Mindegyik gondolatod után amelyet nyakon csípsz, tedd fel a kérdést magadnak: Biztosan így van? Biztosan igaz?  Garantálom, hogy meglepő felfedezésekben lesz részed!