Anya vagyok, feleség, gyermek, testvér, segítő, adófizető állampolgár és mindegyik szerepemhez kötelesség és felelősség társul, de ami a legfontosabb, hogy én én vagyok. Ezt a szerepemet mindenek felett tisztelem. Ha nem ezt tenném nem lenne a kezembe az iránytű amely szerint az életemet élem. Mindnyájunk életében sorsok százai rejlenek. Nem azt mondom, hogy végtelen lehetőségünk van az életben, mert mindnyájan valamilyen feladattal születtünk erre a földi életre, amelyet nem tudunk megkerülni, de azért ezen belül rengeteg választási lehetőségünk van. Mindig van választásod. Különböző választásaid különböző lehetőségeket hoznak majd az életedbe.

 

Ahhoz hogy felfedezd az életcélodat, először is tudnod kell, hogy mi tesz téged boldoggá, mi az amitől csordultig telsz lelkesedéssel. Ez az első jel. Ezután kövesd a megérzéseidet, hiszen nem véletlenül kaptuk ezeket. Az intuíciód fantasztikusan működik ha figyelsz rá. Jelzőtáblaként van jelen az életünkben. Válaszd azt a sorsot amit leginkább a magadénak érzel és kövesd őt bárhova is visz. Egy fantasztikus út és kaland áll előtted.

 

Ezeket a sorokat a húszéveseknek írom akik most kelnek útra és nem tudják milyen útra lépjenek. Bízzatok a megérzéseitekben! Ezeket a sorokat a negyvenéveseknek is írom akik életük közepén járva esetleg elgondolkodnak a választásaikon. Ha elég bátor vagy változtathatsz az életeden! Élhetsz aszerint amit a szíved diktál. Hallgass a belső hangodra. A hatvan évesekhez is szólok. Még mindig van egy utolsó lehetőséged a változtatásra. Dönthetsz úgy hogy ezentúl a szívedre hallgatva éled az életed.

 

Az én életemben is volt egy hasonló fordulat. 30 évesen döbbentem rá arra hogy más életet szeretnék. Mivel gyesen voltam komolyan el tudtam gondolkodni azon, hogy hogyan tovább. Emlékszem egyszer amint az elmúlt évek munkájáról gondolkodtam, felmértem hogy mit szerettem és mit nem abban amit elemző közgazdászként csináltam és egyszer csak belém hasított a felismerés hogy nem tudnék visszamenni ugyanazt a meddő munkát végezni. A szemembe teljesen értelmetlenné és nevetségessé vált. Első nekifutásra én sem értettem miért érzem ezt, hiszen egy jó munkáltatónál, jó pozícióban, „irigylésre méltó” munkát végezhettem, legalábbis úgy voltam kondicionálva, hogy ezt gondoljam. Ehhez a munkához több évet tanultam az egyetemen, keményen megdolgoztam érte. Ehhez képest ott álltam 30 évesen és úgy éreztem, hogy belepusztulok ha vissza kell mennem. A munkám értelmét vesztette. Ez a felismerés szülte meg bennem a döntést. A döntés megszületése után elkezdtek a lehetőségek meseszerűen kibontakozni.

 

Amikor előkapod a racionális elmédet és tucatjával sorolod az érveket ami miatt veszélyes dolog változtatnod az életeden, amikor beadod a derekadat a félelemnek, amikor „biztosra mész”, amikor hagyod hogy mások döntsenek helyetted, a lelked egy darabja elvész és egy űr keletkezik benned amit semmivel sem tudsz betömni. Lelked mélyén tudod, hogy nem szíved szerint döntöttél.

 

Amikor viszont szíved szerint döntesz, tested minden porcikája, sejtje életre kel. Az átmeneti nehézségek is eltörpülnek a hatalmas lelkesedésed mellett és ami a legfontosabb, hogy a lehetőségek elkezdenek kibontakozni. Ajtók kezdenek megnyílni, megfelelő emberekkel találkozol a megfelelő pillanatban a megfelelő helyen. Életed igazi kalandja elindul. Mi mást kérhetnél az élettől?

 

 

Javaslom nézd meg ezt a filmet. A főszereplője az egyik kedvenc íróm, aki írásaival mindig megcsiklandozza a lelkemet: Wayne Dyer. A film címe: „Az ambíciótól az értelemig - A fordulópont.”