Egy nagyon érdekes gyakorlatot szeretnék javasolni nektek. Próbáljátok ki. Egy jó ideje én is alkalmazom az életemben és egészen jól működik.

Nagyon sok tanulmányt írtak már a stresszről, ezért nem szeretnék most itt meghatározásokkal és különböző fogalmakkal foglalkozni, mert biztosan ti is tudjátok. Én egy kicsit más megközelítésből szeretném bemutatni a stresszt. Megtanulhatjuk kijátszani a kis ördögöt. Minden az agyunkban dől el.

Lehet hogy furán hangzik , de légy kissé türelmes és olvasd tovább. Azt talán el tudjátok fogadni hogy stresszt egy érzés vált ki valamivel, valakivel kapcsolatban. Ezt az érzést aztán egy teljes gondolatfolyam követi amitől aztán jól begerjedünk. Na de visszatérve az érzésre… Mondok egy példát: Amikor valaki elveszti a munkahelyét eléggé stresszes állapotba kerülhet. Rögtön lerohanják az ÉRZÉSEI és GONDOLATAI: „Miből fogok megélni?”, „Miből fizetem ki a számlákat?”, Miért pont engem?”, „Nem ezt érdemlem!” stb. Azt kérdezhetné a mi emberünk, hogy van más választásom minthogy stresszesnek érezzem magam? Igen. Van.

Minden nézőpont kérdése! Ha a körülményeinket nem is tudjuk kontrollálni, azt viszont igen hogyan reagálunk adott esetben, hogyan viszonyulunk a körülményeinkhez. A helyzet az, hogy kirúgtak. Ezen változtatni nem tudunk. Ez a valóság, akár tetszik, akár nem. Szembeszállhatunk ugyan vele, panaszkodhatunk, egyre rosszabbul érezhetjük magunkat de attól még a helyzet marad. Nem igaz? Akkor hát miért sanyargatjuk magunkat?

Ha megváltoztatjuk amit érzünk megszabadulunk a stressztől. Ahhoz hogy ezt megtegyük rendelkezünk erővel és a választás lehetőségével. Az első lépés hogy megértsük hogy a stressz elsősorban választás kérdése és mérjük fel az adott helyzethez kapcsolódó gondolatainkat és érzéseinket. A mi konkrét esetünkben, munkanélküliek lettünk és ahelyett hogy panaszkodásra, önsajnálatra pazarolnánk az energiánkat, időnket, inkább fókuszáljunk a megoldásra. Megoldást úgyis találnunk kell, akkor hát miért ne azzal foglalkozzunk. Ha tudatosakká válunk ebben a folyamatban, akkor van választásunk. Természetesen választhatjuk azt is hogy stresszeljük magunkat, de tudnunk kell hogy mi tesszük ezt saját magunkkal.

Ha megértjük hogy a stressz nem elkerülhetetlen akkor nem leszünk többé a körülményeink áldozata. A stressz tehát a különböző szituációkra adott reakcióinkból fakad. Nagyon gyakran előfordul, hogy az érzelmi reakciónk automatikus de mindig megtehetjük azt, hogy megállunk, felmérjük a helyzetet, azt hogy hogyan érzünk és gondolkodunk az adott szituációban. Gyakorlat kérdése. Megtanulhatjuk lelassítani a folyamatot. Megtanuljuk elfogadni az adott helyzetet, azt ami van és nem rágódunk rajta fölöslegesen.

Ez nem azt jelenti, hogy nem keressük a megoldást, a kiutat a problémánkra!!  Ha adott esetben elveszítettük az állásunkat akkor minden erőnkkel új kereseti lehetőség után nézünk, de nyugodtan, belső békével. Úgy gondolom, hogy a hatékonyságunk is sokkal jobb lesz ha minden energiánkkal a megoldáson dolgozunk.

Egy dolgot megtanultam éspedig azt hogy abszolút semmi fölött nincsen hatalmam magamat kivéve. A két gyermekem elég jól feladta nekem a leckét. El kell tudnom fogadni a külső körülményeket olyannak amilyenek és meg kell tanulnom megváltoztatni a hozzáállásomat ezekhez a körülményekhez.

Nos, ha megértetted, hogy a stressz lényegében választás kérdése, tulajdonképpen  stressz mentes életet élhetsz. Ha a jövőben előtör egy stresszes gondolat, eldöntheted, hogy megengeded neki, hogy eluralkodjon rajtad vagy sem. Meglátod mennyire erősebbnek fogod érezni magad.

Ajánlom mindenkinek olvassa el a Byron Katie : Négy kérdés c. könyvét. Egy idézettel szeretném zárni, ebből a könyvből: „ Aki meg kívánja másítani a valóságot, az olyan botorságot művel, mintha macskát tanítana ugatni. Hasztalan próbálkozik a cicus végül felnéz és elnyávogja magát. Reménytelen vállalkozás megváltoztatni azt ami van. Az egész hátralevő életüket arra vesztegethetik, hogy ugatni tanítják a cicákat.”