Ma reggel teljesen találomra beírtam a „változás” szót a Google keresőbe és első helyen egy idézet bukkant fel:

“Kitartó fegyelemre és komoly gyakorlásra van szükség, hogy feladjuk mentális szokásainkat, és egy új látásmódot fedezzünk fel.” (Jack Kornfield)

Erről már írtam előző bejegyzéseimben, de nem árt hangsúlyozni. Azt hiszem nem véletlenül kaptam ma reggel, még a reggeli kávém előtt ezt az idézetet. Nekem is lenne mit csiszolnom mentális szokásaimon…  Még a legapróbb, jelentéktelennek tűnő szokásán is nehezen változtat az ember…

Na és mi van a nagyokkal? A hatalmasakkal? Az életünket megkeserítőkkel? A rajtunk uralkodó szokásainkkal? Biztosan elgondolkodtatok már azon, hogy ezek hogyan is keletkeztek. Mi volt, mikor volt az az első pillanat amikor beléptek az életünkbe? Miért engedtük be őket ha most olyan erősen próbálunk tőlük megszabadulni?

Azt hiszem azért öltöttük magunkra akkor … régen, mert megvédtek valamitől. Magunktól vagy másoktól. Valahogyan, valamilyen formában a védelmünket szolgálták… Legalábbis, mi azt gondoltuk róluk. Na és most mi legyen velük? Olyannyira hozzánk ragadtak, felerősödtek, hogy saját életet élnek. Helyettünk élik az életet. Szokásaink élik az életünket.

Na de tehetünk valamit ellenük? Mégiscsak léteznie kell valamilyen eszköznek, csodafegyvernek amivel győzhetünk.

Igen, léteznek eszközök. Ilyen például a kineziológia is amiről olya sokszor írok a blogomban és biztosan nagyon sok más módszer, eszköz is rendelkezésünkre áll. Egyvalamit azonban mindig, minden esetben hozzá kell adnunk. Magunkat. Fegyelmünket. Akarnunk kell a változást. Pusztán magától, egy eszköztől, módszertől nem következik be automatikusan. Bennünk kell megszülessen a változtatás igénye és a mi fegyelmünkön, gyakorlásunkon múlik a siker. A kineziológia csak egy eszköz. Bármennyire is hatékony, de csak egy eszköz. Használd okosan!

Van választásod!

Sorsodat a választás pillanatában alakítod!