Lehet hogy kissé szokatlan módon közelítek ebben a bejegyzésben az önbecsüléshez, de azért olvasd végig, mert megérted a végén a lényeget.

Csináljunk egy egyszerű kísérletet. Szerinted mi a különbség az alábbi kérdésekre adott válaszok között?

-         Hol vásárolnál egy autót?

-         Hol vásárolnál büszkeséget?

-         Hova raktároznál el egy széket?

-         Hova raktároznál el egy kapcsolatot?

-         Milyen színű a bejárati ajtód?

-         Milyen színű a barátságod?

-         Milyen méretű a hálószobád?

-         Milyen méretű a önbecsülésed?

Ha úgy találtad hogy az első kérdésre könnyebb volt válaszolni mint a másodikra, akkor az teljesen normális. De miért van ez így? A kérdések egy konkrét, megfogható, fizikai aspektusra koncentrálnak. Tehát sokkal könnyebb ha a szóban forgó „tárgy” is konkrét, tapintható – de amikor a „tárgy” nem konkrétan megfogható, egy fogalom mint a büszkeség, kapcsolat, barátság, önbecsülés, a válasz a kérdésekre nem olyan egyszerű.

Na persze ez természetes, hiszen az egyik egy konkrét tárgy a másik pedig nem, mondhatnád.

Pontosan! Pontosan erre akarom felhívni a figyelmed!

Az emberek pontosan úgy kezelik ezeket a  fogalmakat mint a  büszkeség, kapcsolat, barátság, önbecsülés mint rajtuk kívül álló tárgyakat, amelyeket valahogyan megváltoztathatunk, amelyeket megjavíthatunk, elcserélhetünk mint egy autót, házat, bútordarabot.

Például: „Szeretnék több motivációt” vagy „Akarok egy jobb kapcsolatot” vagy „Több büszkeséget szeretnék érezni”.

Tudsz-e vásárolni egy új kapcsolatot a szupermarketbe?

Meg tudja-e javítani a szerelő a önbecsülésedet?

Természetesen nem. Értelmetlen az egész.

Nos, ennek ellenére az emberek úgy beszélnek az önbecsülésükről mint valami tárgyról, amelyet egy szerelő vagy valamilyen folyamat meg tudna javítani.

Miért is olyan fontos erről beszélni?

Azzal hogy úgy kezeljük ezeket a nem kézzel fogható dolgokat mintha tárgyak lennének magunkon kívül helyezzük őket, mintha tőlünk függetlenül is létezni tudnának. Az önbecsülésünk mintha ott a sarkon integetne felénk. Ezzel a mesterfogással elhárítjuk a felelősséget magunkról. Lehet hogy kissé bonyolultnak tűnik de megpróbálom megmagyarázni mire is gondolok.

A „Kapcsolat” például egy elvont főnév. Nem egyéb mint gondolatok, érzések egyvelege egy adott pillanatban. Mivel főnévként jelenik meg a mondatainkban hajlamosak vagyunk tárgyiasítani, mintha tőlünk különálló „dolog” lenne és nem a része a gondolatainknak, érzéseinknek.

Nos, jó lenne visszanyerni a kontrollt ezek felett az elvont főnevek felett. Szerencsénkre nagyon könnyű elkezdeni, de az igazság az, hogy életünk végéig finomíthatunk rajta.

Akkor kezdjük el.

Eddig a főnevekre koncentráltunk. Most vizsgáljuk meg egy kicsit az igéket is. Nagyon sok, hacsak nem az összes elvont főnév átalakítható valamilyen módon igévé. Vegyünk egy példát. „Szeretnék egy jobb kapcsolatot” kijelentés átfordíthatjuk: „Hogyan tudnék kapcsolódni jobban?” Teljesen más érzéseket kelt bennünk ez a második változat. Kezdi figyelembe venni a gondolataimat, érzéseimet.. Most már nem egy tőlem független dologról van szó, hanem olyasmiről ami fellett igenis van befolyásom.

Visszatérve az önbecsülésre… Hogyan tudnánk ezt átfogalmazni?  Például úgy hogy „Hogyan becsülöm magam?” Gondolom érzed a lényegi különbséget. Érzed mennyire visszaadja a kezedbe a hatalmat?

Lehet hogy a válasz a kérdésre még várat magára, de a lényeg hogy már megfogalmazódott és munkálkodik benned.

Sok sikert kívánok!