Minden gyerek egy nagyon erős belső erővel jön a világra. Nem ismerik a félelmet, nem ismerik a lehetetlent. Az évek során aztán eltanulják a felnőttektől, hogy jelentéktelenek, erőtlenek, tehetetlenek. Természetesen nem tudatosan csinálják ezt a felnőttek, észre sem veszik, hogy a szavaikkal, reakcióikkal mennyire rombolják a gyerekeik önbizalmát.

Tudom, sokkal könnyebb azt mondani a gyereknek, hogy tartsa be a szabályokat, pusztán csak azért mert a szülő mondja, mert annak úgy kell lenni. Megállunk-e valaha is egy pillanatra megmagyarázni, hogy miért vannak azok a szabályok, hogyan működnek azok a szabályok? Megmagyarázzuk-e valaha a gyereknek MIÉRT akarjuk hogy valami úgy legyen ahogyan mondjuk?

Hogyan tanulják meg a gyerekeink a problémamegoldás művészetét ha mindig megmondjuk nekik hogy mi a helyes? Nem értik meg, hogy mi hogyan hoztunk meg egy döntést. Gondolkodjunk csak el egy picit. Sokszor nagyon kényelmesnek tűnik hogy gyerekeink kis „igenlő robotokká” változzanak….igenis anya, úgy van anya, rögtön megcsinálom anya….. Egészen biztos hogy minden szülő áhítozott néhanapján erre. Ezzel nincs is baj addig amíg a gyakorlatban vigyázunk az egyensúlyra és nem nullázzuk le gyerekeink akaratát, problémamegoldó képességét, kreativitását.

Meggyőződésem, hogy gondolataink óriási mértékben befolyásolják világunkat. Ezért ez a téma nekem rendkívül fontos nekem, mert azt szeretném, hogy gyermekeim gondolatai pozitívak és erősek legyenek, hogy igazán olyan életet éljenek amilyet csak elképzelnek maguknak.

Sajnos az óvodákban, iskolákban eléggé fura képzetek ragadnak a gyerekekre. Például, hogy bizonyos játékokat meg kell vásárolni ahhoz hogy menők legyenek, hogy bizonyos ruhákat meg kell venni ahhoz, hogy szeressék őket az emberek. Ezért hát rendkívül fontosnak tartom, hogy otthon egy másik értékrendet is megismerjen. Azt szeretném hogy az otthonunk egy olyan hely legyen ahol azt érezhetik hogy feltétel nélkül szeretik őket, támogatják őket, elfogadják őket olyannak amilyenek.

5 gondolat amivel segíthetsz gyerekednek:

1. Törekedj arra, hogy csak akkor javítsd ki gyerekedet, ha valamit jelentős hibát követ el. Ne köss bele folyton mindenbe amit csinál vagy mond. Előbb vagy utóbb arra a következtetésre jut, hogy semmire sem képes.
2. Hagyd hogy meghozza a saját döntéseit – arról, hogy mit vegyen fel, esetleg mit egyen, milyen tevékenységben vegyen részt. Félreértés ne essék! Nem vagyok híve a teljes liberalizmusnak a gyereknevelésben, mert minden kétséget kizáróan fontosnak tartom azt is hogy megtanulják mi a kötelesség, hogy a dolgoknak következményei vannak, hogy sokszor nem feltétlenül magunk miatt csinálunk valamit.
3. Próbáljuk csökkenteni a NE / NEM szavak használatát. Próbáljunk például úgy fogalmazni hogy „ Fagylalt?! Ez aztán fantasztikus ötlet. Ebéd után egészen biztosan jól fog esni!”
4. Ne címkézd fel a gyerekedet, hacsak nem hordoz magában valami pozitív üzenetet. Kerüljük az olyan megjegyzéseket, hogy „Pont olyan vagy mint az apád”. „Olyan vagy mint egy kis cicababa” stb.
5. Figyelj oda gyermekedre. Amikor beszélsz a gyermekedhez, belenézel a szemébe vagy épp ezer más dolgot csinálsz? Ez a fajta viselkedés eléggé erős üzenetet hordoz a gyerek számára, hogy ő nem eléggé fontos, nem eléggé fontos ahhoz hogy az édesanyja meghallgassa.

Minden az apró részleteken múlik.

Ha jól belegondolunk az élet szépsége az apró részletekben mutatkozik meg és ez a gyereknevelésben látszik talán a legjobban. A gyerekeink fantasztikusak, intuitívek, megérzik beszédünk minden apró árnyalatát, azt ahogyan rájuk nézünk. Megérzik minden egyes rezdülésünket.

Tevékenységeink többségét a megszokás irányítja, de próbáljunk azért tudatosabbak lenni egy picit amikor a gyerekeinkhez szólunk. Ne fojtsuk el azt a hatalmas erőt amivel születtek!

Köszönöm hogy meghallgattatok.