Az előző bejegyzésemben ígértem, hogy tovább írok az energia témájában…

Ne izguljatok, nem pusztító fegyverekről szeretnék beszélni. Amikor azt mondom „legerősebb fegyver” arra az eszközre gondolok, amellyel a hatékony szülővé válhatunk. Azt is mondhatnánk, hogy ez talán a leghatékonyabb eszköz, amellyel hosszútávon is jó munkát végzünk.

Nagyon hasznos, ha egy szülő első sorban megismeri, megérti gyermeke természetét. Nem arra célzok ezzel, hogy pszichológusokká képezzük magunkat, de az igenis hasznos, ha gyakrabban lépünk be gyermekünk kis világába.

Nos, mi is az az „erős fegyver” amit említettem?

Energia. Pontosabban „nyugodt és magabiztos energia”.

Az energia egy olyan emocionális légkör, amelyet gyakorlatilag a testünkön keresztül generálunk. Ezt úgy tudjuk elképzelni, mint millió fényhullámot, amely testünk körül rezeg és mindenkit befolyásol, aki a közelünkben van.

Ezt az energiát ugyanakkor kommunikációs csatornáinkon keresztül is közvetítjük. Ide tartozik a hangszínünk, ahogyan a gyerekeinkhez beszélünk, az arckifejezésünk, testbeszédünk, a tekintetünk. Bármilyen módon is kommunikálunk, a gyermekeinkkel ugyanazt az energiát kapjuk vissza tőlük, mint amit közvetítettünk feléjük.

A jól használt energia rendkívüli hatással van gyermekeinkre. Drasztikusan befolyásolja azt, ahogyan magukat, és ahogyan a körülöttük levő világot látják.

Példának okáért:

A 6 éves Panna izgatottan jön haza az iskolából, hogy megmutassa édesanyjának milyen fantasztikus zsiráfot rajzolt az iskolában. Rendkívül büszke magára. Elképzeli mennyire örülni fog az édesanyja a rajznak, az ő teljesítményének. Alig várja, hogy hazaérkezzen. Amint átlépi a küszöböt mutatja az anyukájának:

Panna: -Nézd meg anya milyen zsiráfot rajzoltam ma az iskolában!

Anya (fáradtan és türelmetlenül) – Igen igen Panna. Nos, készen áll mindenki? Indulhatunk az uszodába?

Ez egy konkrét példa a negatív energiára, vagy mondhatnánk úgy is a „türelmetlen” energiára, amely Panna édesanyja közvetít. Az ő emocionális energiája a verbális (és egészen biztosan a testbeszédén keresztül is) kommunikációján keresztül érkezik a gyermekhez. Az anya nem reagált megfelelően Panna izgatottságára. Nem vette észre hogy mennyire büszke a gyermek a teljesítményére.

Nézzük tovább a történetet:

Ha Panna helyébe képzeljük magunkat könnyen elképzelhetjük mennyire jelentéktelennek, megbántottnak érezte magát abban a pillanatban. A gyermek ezt a bántást hirtelen haraggá változtatja.

Amíg Panna édesanyja a konyha felé fordul, a gyerek szeme megtelik könnyel és minden haragját az édesanyjára zúdítja

Panna: - „Nem akarok menni a hülye uszodába! Nem is szeretek úszni!” Beszalad a szobájába és becsapja az ajtót.

Panna ugyanolyan energiával válaszol édesanyjának mint amilyen energiát kapott. Bár mondhatnánk hogy az anya türelmetlen volt a gyerek pedig haragos, de mindketten izgatottak voltak. Az izgatottság energiáját dobálták egymásnak.

Ha az anya energetikai válasza (nyugodt és magabiztos) a következőképpen nézett volna ki:

Anya – „Nahát Panna! Micsoda gyönyörű kép! Te csináltad? Feltehetem a falra?”

akkor Panna egészen biztosan másként reagált volna.

Azt viszont hangsúlyozni kell hogy a verbális kommunikációnak összhangban kell lennie érzelmi energiával.

Mint két gyermekes anyuka nekem is óriási kihívást jelent a gyermekeim nevelése. Én is sokat tanultam, sok könyvet, cikket elolvastam, de arra a következtetésre jutottam, hogy a gyereknevelése nem intelektuális munka, hanem elsősorban intuíció, megérzés. Amikor sikerül ráhangolódnom a gyerekeimre minden magától megoldódik. Ilyen egyszerű!

Befejezésül csak annyit szeretnék javasolni, hogy kezd el megfigyelni milyen energiákat működtetsz. Már ezzel egy óriási szívességet teszel magadnak és gyermekednek!